Miért nem igaz az az állítás, hogy „eszik és fogy”?

Ma igen sok ember küzd a jelentős túlsúly, az elhízottság problémájával s igen sokan próbálnak mindenféle csodarecepthez folyamodni a hatékony testtömeg-csökkentés, a gyors fogyókúra érdekében. S persze lehetőleg úgy, hogy ne nagyon kelljen életmódot s táplálkozási szokásokat változtatni. S a reklámokban – igen sok esetben tudományos adatokkal nem kellően alátámasztott módon- számos szer, módszer is említésre kerül, amelyek gyorsan elérhető eredményt ígérnek, persze kellő anyagi ellenszolgáltatás fejében. Lényegében azt ígérik, hogy Ön eszik és fogy.

A testtömeg akkor csökken, ha az anabolikus(építő) folyamatok helyett a katabolikus (lebontó) folyamatok dominálnak a metabolizmust tekintve, ami – egészséges ember s normális tápanyag-felszívódás és hasznosulás esetén – akkor következik be, ha az energia-bevitel kisebb, mint az energiafelhasználás. Ilyenkor a beépülés elmarad a saját testanyagból történő lebontástól, tehát a test tömege (pl. zsírtartalma) csökken. Vannak természetesen olyan anyagok, amelyek adott komponensek (pl. zsírok) felszívódását s ezáltal energetikai célú hasznosulását, vagy a szervezetbe történő beépülését gátolják, s vannak műtéti megoldások is a túlsúly, az obezitás, a fokozott étvágy kiküszöbölésére. Ezen témakörök tárgyalásába azonban – itt és most – nem mehetünk bele.

A lényeget abban látom – konvencionális táplálkozást tekintve – hogy egy egyensúlyi állapotot fokozatosan el kell tolni a katabolizmus felé, igaz, hogy csak lassan, megfontoltan, mérsékleten, de következetesen s tartósan. Alapvetően 2 út kínálkozik (vagy ezek kombinációja) a sikeres fogyókúra végrehajtására: a megszokott életvitel megtartása, de a táplálkozást tekintve a bevitt táplálék mennyiségének csökkentése, vagy pedig a megszokott táplálkozási forma és mennyiség megtartása, de fokozott fizikai aktivitás s ebből adódóan magasabb szintű energiafelhasználás. (Tertium non datur).